Huszonhárom éves voltam, amikor az első terepi munkámon egy öreg földmérő, Laci bácsi, a kezembe nyomta a mérőkönyvet, és ennyit mondott: „Amit nem mértél fel, az nincs is a térképen.” Akkoriban ezt okoskodásnak hallottam, ahogy novemberi ködben egy szántó szélén ácsorogtunk.
Laci bácsinak mániája volt a pontosság. Ha a sokszögvonal záróhibája pár centivel nagyobb lett a megengedettnél, az egészet újramértük, akár sötétedésig. Egy határvitánál a szomszédok már egymást vádolták, ő pedig csak annyit mondott: „A határkő nem hazudik, csak az ember felejt.” Előkerestük a régi koordinátákat, kitűztük a pontot, és kiderült, hogy a kerítés harminc centivel beljebb áll. Onnantól nem volt min vitatkozni.
Azóta három kollégával dolgozom egy kis irodában, és ezt a két mondatot ki is írtam a monitorom fölé. A közműegyeztetéseknél látom a legjobban, hogy a nyilvántartott vezeték sokszor egészen máshol fut, mint ahol a kotró végül megtalálja.
Hogy ez a tanulság a mi irodánk falain belül is igaz, azt egy villamosmérnök ismerősöm mutatta meg tavaly tavasszal.
Gergő, aki épületek energetikájával foglalkozik, egy délután a Smart Electric Hungary nevét írta fel nekem egy cetlire, miután végighallgatta, mi történt nálunk.
Az irodánk egy többször átalakított, régi üzlethelyiségben van, ahol az elosztószekrényben több korszak keveredik. Az évek alatt mindig jött valaki, aki bekötött egy új áramkört a plotternek, a szervernek vagy a klímának, és senki nem írta fel, mi hova tartozik. Egy kedd reggel a klíma és a nagy nyomtató egyszerre indult, kétszer is leoldott a kismegszakító, és fél napig csak a telefonunkon tudtuk nézni a terveket. A villanyszerelő, akit akkor kihívtunk, visszakapcsolta a kismegszakítót, és azt tanácsolta, hogy a két gép ne menjen egyszerre. Ez nem megoldás volt, hanem egy újabb szabály a falon, a többi cetli mellé.
Gergő ezen csak bólogatott. „Nálatok is az van, ami a legtöbb épületben. A hálózat évek alatt összevissza épült, és már senki nem tudja pontosan, mi szabványos és mi nem.” Szerinte a Smart Electric Hungary csapata pont ezzel a rendetlenséggel szokott kezdeni valamit, és nem azzal indítanak, hogy mindent kicserélnek.
Este átnéztem a főoldalukat, és az első mondat, ami megfogott, szinte Laci bácsi szavait ismételte: a villamos rendszer addig láthatatlan, amíg baj nem lesz. A cég 2018 óta dolgozik a piacon, és egy SMARTGuard nevű rendszert használ. Először felmérik az épület villamos állapotát, aztán egy SMARTScore nevű értékelő lapot adnak, amelyen egy pillantással látszik, hol tart a hálózat és mit érdemes fejleszteni. Nekem ez nagyon ismerős logika volt: előbb mérés, aztán térkép, és csak utána döntés.
Az oldalon az alapító, Nyikos Dániel egyik mondata is ott áll, miszerint a magyar építőipar kultúrája, vagyis annak fejlődése szívügyük. Elsőre nagy szavaknak tűnt egy villanyszerelő cégtől, de minél tovább olvastam, annál inkább értettem, mire gondolnak. Nem egy elszabadult biztosítékot akartak megjavítani, hanem rendet tenni abban, amit előttük tíz ember toldozott-foltozott.
Kértem egy ingyenes konzultációt, és pár nap múlva megbeszéltük a bejárást. A szakember végigjárta velünk a helyiségeket, kinyitotta az elosztót, és közben rengeteget kérdezett: melyik gép megy egész nap, mi fut éjszaka is, mikor szokott leoldani. Az tetszett a legjobban, hogy nem azzal kezdte, mit kellene kicserélni, hanem azzal, mit kell előbb megnézni és megmérni. Amikor megkérdeztem, miért kell ennyi mindent tudnia egy biztosíték miatt, azt felelte, hogy a leoldás csak a tünet, és amíg nem látja az egész képet, addig csak találgatna. Ezt a mondatot Laci bácsi is aláírta volna.
Laci bácsi mondata így kapott nálam egy egészen új értelmet. A bejárásuk óta az elosztónkról is van végre egy lap, amire rá lehet nézni, és tudjuk, hogy nem emlékezetből, hanem mérésből készült. Ha legközelebb valaki a falban akar új vezetéket húzni, már nem a vakszerencsére bízzuk, hanem előveszem a smartelectrichungary.com felmérését, ahogy terepen is a régi koordinátákat veszem elő először. Smart Electric Hungary: keresd őket a smartelectrichungary.com oldalon!